Szentgyörgyvár, Békavár

Cikksorozatunkban a környék ismert, és kevésbé ismert, sőt sokszor méltánytalanul elfelejtett várairól közlünk történeteket. Ezzel a sorozattal igyekszünk a magyar várbarátokat és vártúrák kedvelőit rávenni, hogy még több várhelyszínt ismerjenek meg, hiszen a Kárpát-medencében a mai kutatások szerint közel hétezer vár helyszínét mérték fel.

Elsőként a nyugati végeken kalandozunk, Zala megyében.

Szentgyörgyvár, vagy ahogy a XV. századi forrásainkban gyakran előfordul, Békavár első említésével 1444-ben találkozunk. Építtetője a Pécz nemzetségből származó Marczali család két ága a Vajdafiak és Bánfiak. A család már a század elején, amikor éppen, hogy felemelkedett az ország bárói közé, próbát tett, hogy Zala megyei birtokaik védelmében várat szerezzen. Első kísérletük Tátika vár birtoklására csak rövid átmeneti sikereket hozott. Másik lehetőségnek a saját vár építése látszott, ezt azonban csak királyi engedély birtokában lehetett megtenni, amely megszerzése egyáltalán nem volt egyszerű. Mivel mindkét lehetőség zárva maradt a család tagjai előtt, azonnal megragadták az alkalmat, mikor Albert király hirtelen halála után, polgárháború tört ki a két királyjelölt mögé felsorakozó főurak között. A Marczaliak özvegy Erzsébet királyné táborához csatlakoztak és az 1440 nyarán kibontakozó háborúban is az ő oldalán harcoltak mindvégig. A küzdelemben mindkét fél kíméletlenül pusztította ellenfele birtokait, ez év őszére Zala megye már hadak járta harcmezővé vált. Erzsébet hívei Cillei Ulrik vezetésével sorban foglalták el az Ulászló pártiak várait, elesett Kemend, Szigliget, Tihany, Páka és Lenti. Nem csak foglaltak azonban, hanem számos várat is emeltek engedély nélkül a háborúzó felek. Ilyen volt a Rozgonyiak által épített Csép vára és ennek köszönhette létét Szentgyörgyvára is. Építésének pontos ideje nehezen meghatározható, legvalószínűbb, hogy 1440 nyarán, őszén kezdtek hozzá és évekig eltartott a vár kiépítése. Ezt a feltevést támasztja alá az a törekvés, mely a Marczaliak részéről Szentgrót várának elfoglalására irányult 1441 tavaszán.

A két ág közös birtoklása idején, - a Vajdafiak részéről, Imre és János, míg a Bánfiak részéről György és István - mindkét ág egy-egy várnagyot állított a vár élére. A Vajdafiak várnagya Csapi András, a Bánfiaké pedig Laki Kaczor Dávid és Csapi Máté volt. Rövidesen azonban már a Kanizsai család kezében találjuk a Vajdafiak részét a várban és uradalmában. Ugyanekkor a várban azonban Lotomberki Swampek György is birtokolt, felesége, Marczali Vajdafi János leánya Katalin révén. Swampek Györgytől azonban lázadásért Mátyás király 1479-ben elkobozta Szentgyörgyvárát és az örökösödési szerződés alapján Báthory Istvánnak és Andrásnak adta. Szentgyörgyvár szerepe és jelentősége a XV. századi, és török idők előtti évtizedek Magyarországában elég vegyes képet mutat. Meghatározó pontot csak Zala megye életében játszott. Építése utáni első évtizedben a környék retteget rablótanyája. Csapi András várnagy és katonái rendszeresen fosztogatták a környező birtokokat. Szentgyörgyvár azon erődítések közé tartozott, melyeket utólag, egy már meglévő birtoktest védelmére építettek. Ezzel a sajátosságával alapvetően különbözött a többi Zala megyei vártól.

A középkori várbirtok szabályos autonóm uralmi övezett, önálló tartomány volt. Szentgyörgyvár, Szigligethez és Hegyesdhez hasonlóan alapvetően különbözött a többi Zala megyei uradalmi központtól. Szentgyörgyvár birtokosa ugyanis nem itt, hanem Somogy megyében rendezett be magának székhelyet. A vár mégsem játszott másodlagos szerepet, hiszen mind a Marczaliaknak, mind a Báthoryaknak Zala megyében Szentgyörgyvár volt az egyetlen erődítményük és így itteni birtokigazgatásuk kizárólagos központjaként funkcionált. A vár és várnagyának legfontosabb feladata a birtokok védelme és jövedelmeinek biztosítása, annak kezelése, illetve a földesúr számára való összegyűjtése volt.

A török támadások idején bizonyosan súlyos csapást szenvedett Szentgyörgyvár környéke is, ostromra azonban nem került sor. Szentgyörgyvár nem a török elleni vitézségével tüntette ki magát, hanem várnagya hatalmaskodásai miatt panaszkodott rá az egész környék. A vár birtoklásában is változások történtek az évszázad végére. Báthory András halála (1566) után, Szentgyörgyvár fiára, II. Györgyre szállt. György birtokát végül Erzsébet nevű lánya örökölte, aki Nádasdy Ferenchez ment feleségül. Nádasdy Ferenc másként a híres Fekete bég 1598-tól haláláig, 1604-ig dunántúli főkapitányként a török elleni harcok rettegett hadvezére volt. 1629-ben Topos György volt Szentgyörgyvár kapitánya. Topos idejében rengeteg támadás érte a várat és a mándi átkelőt, a legsúlyosabb már Török István kapitánysága alatt következett be.

Kapcsolódó weboldalak:
www.szentgyorgyvar.hu

Megközelítése: 
www.varak.hu


Ajánlja a cikket ismerősének | Nyomtatható verzió | Cikk tetejére

Kapcsolodó cikkek:






Legfrissebb bejegyzések:
2015-12-03
"Élő Vár Zemplénben" című kiemelt turisztikai projekt bemutatása
 | részletek
FÜZÉRI FELSŐVÁR TURISZTIKAI HASZNOSÍTÁSA,RÉSZLEGES MŰEMLÉKI REKONSTRUKCIÓJA A rekonstrukció célja, hogy Füzér vára – a 16-17. századból fennmaradt gazdag tudásanyag felhasználásával...
2015-11-25
329 év után elérte eredeti magasságát a Regéci Vár öregtornya
 | részletek
Felkerült az öregtoronyra a tetőzet, így az I. Lipót császár és király parancsára 1686-ban lerombolt vár 329 év után elérte eredeti magasságát – mondta el Virág Zsolt projektmenedzser (Magyar...
»» minden bejegyzés
Az oldalon szereplő információk, képek és publikációk szerzői jogvédelem alatt állnak. | Minimum felbontás: 1024 x 768 | Grafika és kivitelezés: Civertan Bt.